Lélegezz. Ne hagyd, hogy elérjen a gyűlölet.

Lélegezz. Ne hagyd, hogy a hisztéria a közeledbe férkőzzön. Ne hagyd, hogy a félelem elárassza a szívedet, hogy görcsbe ránduljon a gyomrod, hogy kilátástalannak lásd a helyzetet.

Nagy levegő. Belégzés-kilégzés.

Ne menekülj.

Nézd, a nap ma is süt, nézd a barátaid, a tavaszi utcák ma is várnak. A szeretteid egészségesek. Mozgasd meg a kezeidet, a lábaidat, vedd észre, hogy élsz.

Belégzés-kilégzés.

Hagyd, hogy ellazuljon az arcod, kisimuljon a homlokod, engedd le a vállaidat.

A ma kicsit más, mint a tegnap. De – szerencsére – minden nap más. Történt, ami történt, alapjába véve béke van, biztonság, nyugalom. A mi fejünk felett nem zúgnak el háborús lövedékek, nekünk nem kell távoli munkatáborokig gyalogolnunk. Éhbérért dolgoznunk. Nem kell óceánt sem aprócska ladikon szelnünk át a jobb élet reményében. Otthonunkat veszni hagyni, egymással háborúzó erők martalékává. Nem kell féltenünk a lányainkat, ha iskolába mennek, a lányainkat, akik járnak iskolába, akik dolgozhatnak, önálló gondolatuk, szavuk lehet.

Lélegezz. Légy hálás. A lakásért, ami meleg fűtött, nyáron hűtött, a véget nem érő választékért a bevásárlóközpontban, a tömött hűtőszekrényért. Hogy reggel választhatsz, hogy melyik buszra szállj, vagy bicajra, rollerre munkába menet. A pénzért, amit keresel. A szép dolgokért, amit veszel belőle.

Belégzés-kilégzés.

Sétálok az utcán, idős néni rám mosolyog, köszönünk. Nem kérdezem meg Ő kire szavazott, nem is biztos, hogy tudja, hogy igazán foglalkozik vele mi történt tegnap. A húsleves, ami a zacskójából kikandikáló zöldségekkel készül, épp olyan finom lesz, mint mindig.

Nézd, virágzik az aranyeső. Régen apró ollóval jártam a környéket, hogy úton-útfélen lecsippentsek belőle, a nagymamámnak vittem ajándékba. Hogy besüssön hozzá is a nap. Kutya ugat a kerítés mögött, ránézek, boldogan csaholni kezd.  

Lélegezz. Ez a kiindulópont. A higgadtság, a figyelem erő. Te nem vagy a magad ellensége. Ahogy a legtöbb ember sem ellenség. A gyűlölet nem bennünk van, csak ránk akarják erőltetni. Pusztító eszköz, ha védtelen vagy ellene. De te nem vagy védtelen. Mert lélegzel. Mert gondolkozol.

Innen indulj. A figyelemből indulj. Az észérvektől. Légy kíváncsi, hallgass meg másokat. Gondolkozz el azon, amit mondanak. Gyere rá, hogy a cél közös. Hogy mindenki ugyanazt akarja. Biztonságot, megélhetést, békét és nyugalmat. Hogy az az ellenség, aki erre a békére és nyugalomra tör. Aki a gyűlöletet szítja. Aki ellenségképet gyárt.  

És ezért ne hagyd magadat megkövetni, ne hagyd magadat elsöpörni. Csak lélegezz. És így indulj meg. Indulj meg azért, amid van. Indulj meg minden egyes őszinte szóért, mosolyért. Indulj meg azért a lakásért, azért az iskoláért, minden halálra hajtott kórházi dolgozóért, kizsigerelt tanárért. Indulj meg azért, hogy az üzlet polcai tömve, a határok nyitva maradjanak. Indulj azért, hogy aki az országot vezeti, aki neked dolgozik, az elszámoltatható legyen és kontrollálható, hogy ha kárt okoz, vállaljon felelősséget. Indulj azért, hogy tudják ők is, hogy mindent nem tolhatnak le a torkodon, hogy nem vehetnek semmibe, nem költhetik a te pénzedet és nem veszélyeztethetik a te biztonságodat. Indulj és követeld meg, hogy végezzék rendesen a dolgukat, hogy ne manipuláljanak a te pénzeden felvásárolt hatalmukon, az egy kézben összpontosuló médiumok útján, hogy tudják, hogy nélküled/nélkülünk ők sem léteznek. Hogy ők függnek tőled, nem fordítva. Indulj meg és tartsd észben. Amíg lélegzel, addig nem gyűrhetnek le. Amíg lélegzel, a higgadt nyugalom, a gondolat szabadsága a tiéd. Amíg lélegzel, nem függsz és nem vagy áldozat. Szabad ember vagy.

/fotó: www.twiends.com/matuschekb/