Ez jutott?

2015/11/08. - írta: Huber Zsuzsi

Volt egy álmom,

Már nem is látom,

Homály fedi

A mindennap zakatol és feszít.

Szólni, érezni akartam,

De nem volt időm,

A tettek megelőzik

Míg a lélekből kinő

Egy érzés, egy gondolat

Nem mondhatom el,

Kinyitom a számat

De HOPP, már nem kél el.

Belém szorul a könny,

Bennem visszhangzik a nevetés,

Hallhattuk volna Te vagy Én

Ha kisebb lenne a fülsüketítő zaj

A város peremén.

Szorít a mellkas,

ÖLel a lét.

Menni akarok,

Mert veled lenni szeretnék.

Apró lopott lélegzettel

A tüdőm sose telik meg,

Hátradőlni egy fotelban

Nekem nem adatik meg.

Nem érted te sem

Mi fáj úgy belül,

Szaladsz még gyorsabban

Hátha megkerül

Az elfelejtett szó,

A meg nem élt érintés,

Amit mondani akartál,

Amit érezni véltél.

Már néma az ajak,

Szürke a tekintet,

Értéktelen a tett

Ha nincs mögötte semmi, selejt.

A mosolyom örök csak

Az arcomra fagyott,

Legyünk így, ha máshogy nem megy,