Nem tudom, hogyan működik, csak azt tudom, hogy darabokra szakít szét és rendez vissza még tökéletesebbre egy időben. Hogy a tudatom alatt hat úgy, mint ahogy egy gyümölcs érik, kívülről csak a perzselő néha kellemetlen érzést érzem, küzdök az elemekkel, ér napfény, eső és szélvihar is, míg belül szépen lassan minden átalakul és megérik, édessé és teljessé válik, eléri létezésének örök célját. A matracon nem létezik más, megszűnik a külvilág, a világ bennem ragad. És kapcsolat jön létre saját magam és ez a belső világ között, eggyé válok. A gyakorlás alatt erősnek érzem magam, a testem és a lelkem egységet alkot, tökéletes összhangban működik. Figyelmemet pedig minden egyes izmomra, sejtemre irányítom, ami dolgozik, segít és támogat, hogy a gyakorlatot végrehajtsam. Lélegzem, és a beáramló oxigénen nem az agyammal tudom, hanem minden egyes porcikámmal érzem, hogy táplál, életben tart, ahogyan érzem a kilégzéskor a fáradt gőz távozását és azt, hogy erre a szervezetemnek már nincs szüksége. Nem tudom, hogy működik, csak kimozgom, kiizzadom, nyújtom, hajlítom magamból a gyengeséget, a félelmet, a fáradtságot és a szomorúságot. És magamba szívom az erőt, az egészséget, reményt és a boldogságot. És megnyugszom. A világ egy időre újra csodálatos hely lesz és szeretnivaló benne minden élőlény. Akik felé szeretettel és türelemmel tudok fordulni. Elfogadással és megértéssel. És már nem akarom, nem várom, hogy boldoggá tegyenek, mert a boldogság belém költözik és meg szeretném osztani mindenkivel. Nem kérek, adok. Hát ezt teszi a jóga. Velem. A többi szóba nem önthető.
/kép forrása: www.etsy.com/
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.