Hogy milyen is India? India első látásra olyan impulzív, olyan sok, hangos és színes és szagos, olyan mintha agresszíven támadná minden érzékszervedet egyszerre, mintha beléd akarna mászni, meg akarna semmisíteni. Reflexszerűen alakítasz ki egy védőburkot a hirtelen hatások ellen, egy házat ahova vissza-vissza tudsz húzódni, mint egy teknős a sokaság ellen, üveg páncéllal, mert a látványról nem tudod levenni a szemed. Majd napok telnek el, és a köréd emelt fal észrevétlenül, téglánként hullik le minden egyes mosollyal, amivel az itteniek lépten-nyomon megajandékoznak, a boldog integetésével a gyerekeknek, a csípős fűszeres falattal, ami a torkodon lecsúszik és a szikrázó napsugarakkal, ami elől sokszor árnyékot se találsz. És pár hét elteltével rádöbbensz, hogy India végérvényesen beléd költözött. Hogy nem zavar már a harsány léte, hogy nem kapod már fel a fejed a pillanatonként üvöltő dudákra ahogy az se zavar már ha lassítanod kell az utcán mert egy tehén sétál el komótosan előtted. India átitatott. Te magad is felveszed a legszínesebb ruháidat és reggel vidáman köszöntöd a kutyákat, akik hűségesen melléd szegődnek és elkísérnek egy darabon és élvezed, hogy minden házból más-más füstölő illata árad ki. A nyüzsgő fergeteg lassan úgy kebelez be, hogy mégis te leszel több tőle, megtölt energiával élettel és boldogsággal. Megnyugtató harmóniára lelsz a káoszban. Szeretlek India. Köszönöm, hogy ilyen sokat kaptam Tőled. Namaste.
/Maharaja Palotája Mysore-ban/
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.