A mai nap margójára

Én nem írom ki a közösségi oldalakra, nem készítek szelfit a szavazófülkében, nem ordítom bele a nagyvilágba, hogy szavazok, szavaztam, menjetek szavazni. Hogy miért nem? Mert ez nem kérdés. Mert ez négyévente lehetőség és feladat. Aminek mindig, hezitálás nélkül eleget teszek. Nem azért megyek el szavazni, mert olyan a politikai helyzet az országban, amilyen. Nem azért beszélek - nem beszélek - erről, mert elért egy olyan ingerküszöböt az aktuális kormány “politikája”, tevékenysége, ami már a legközömbösebb, legfásultabb embereknél is kiverte a biztosítékot, hanem azért, mert igyekszem tudatosan élni az életemet. És ebbe nem csupán az tartozik bele, hogy odafigyelek arra mit csinálok, mit eszem, kikkel töltöm a szabad időmet, hanem az is, hogy annak ellenére, hogy igyekszem a felesleges politikai mocskolódásból, megkövetésből a legmesszemenőbbekig kivonni magam, mégis törekszem arra, hogy a rendszer, amiben élek, ami részben meghatározza a külső körülményeimet is, biztonságos és kiszámítható legyen, hogy egy garanciákkal biztosított szabad világban éljek, hogy olyan emberekre bízzam ennek a rendszernek a működtetését és felügyeletét, akik alkalmasak és megbízhatóak (vagy legalábbis a legtöbb alkalmatlan közül a leginkább annak tűnőek). Igen, én is szavaztam, ma is szavaztam. És örülök, hogy az elmúlt közel 20 évben tapasztaltak ellenére végre ígéretes részvételt látok. Csak abban reménykedem, hogy ez a felelősségvállalás megmarad továbbra is. Hogy az emberek odafigyelnek ezekre a dolgokra békében, nyugalomban és elégedettségben is. Mert együttesen - kéne - ezt a rendszert megalkotnunk, felügyelnünk. Felelősségteljesen és tudatosabban kellene élnünk. Különben a jogi, politikai rendszerek szintjén a demokráciának tényleg semmi értelme sincsen...a felhördülésnek, kritikának pedig semmi jogalapja….